Kiégés (burnout): amikor a lelkesedés véget ér
A kiégés általánosan egy olyan állapotot ír le, amit a túl sok munka, túl sok stressz és túl kevés pihenés hármasával jellemezhetünk. A kutatások viszont azt igazolják, hogy a kiégést ezeknek az ideális állapotukból kibillent tényezőknek korrigálása nem szünteti meg. Akkor mi segíthet?
Tartalom
A kiégés egzisztenciális megközelítése
A kiégés kezelése és felépülés
A kiégés nem pusztán a munkahelyi túlterheltség eredménye.
A "burnout" kifejezést Herbert Freudenberger pszichológus alkotta meg 1974-ben, amikor megfigyelte, hogy segítő szervezeteknél önkéntesként dolgozó, korábban a munkájukért lelkesedő emberek hónapok alatt olyan állapotba kerültek, amiben állandósult a kimerültség, a cinikus attitűd és motiválatlanság. A "lángoló” lelkesedésből "kiégett" állapot lett,innen az elnevezés.
A kiégés jellemzően olyan személyeknél jelenik meg, akik kezdetben lelkesek és motiváltak voltak, nagy ambíciókkal rendelkeztek a munkájukkal, vagy valamilyen projektükkel, életcélukkal kapcsolatosan. A megvalósításba nagy erőforrásokat fektettek, számukra fontos dolgokról mondtak le, viszont a célok végül nem, vagy nem abban a mértékben teljesültek mint ahogy eredetileg elképzelték azokat. Az elvárások és a valóság közötti különbség ledolgozása pedig képes arra, hogy ördögi körbe sodorja a kezdetben eltökélt, de a helyzetét szubjektív kudarcként megélő embert.
Ahhoz, hogy kiégj, először lángolnod kell.
Alfried Längle
A kiégés fő tünetei
A burnout legszélesebb körben használt meghatározása három csoportra bontja a fennálló tüneteket:
Érzelmi kimerültség
Krónikus fáradtság, az egyén már a munkára gondolva is fáradtnak érzi magát
Alvászavar
Fokozott betegségérzékenység.
Deperszonalizáció / dehumanizáció
Cinikus, ellenséges attitűd
Bűntudat, visszahúzódás
Automatapilóta működés
Csökkent hatékonyság, elégedetlenség a teljesítménnyel
Elégtelenségérzés
Állandó túlterheltség-érzés.
Mivel a kiégés a nemzetközi diagnosztikai rendszerekben nem önálló mentális betegségként szerepel, a pszichológusok körében több párhuzamos meghatározása él.
A WHO jelenleg szigorúan munkahelyi jelenségként tartja számon, ahol a munkavégzéssel járó krónikus stressz váltja ki a tüneteket, így nem tesz érdemi különbséget a túlzott belső lelkesedésből, illetve a külső, rossz munkakörülményekből fakadó kimerülés között.
A mélylélektani és egzisztenciális megközelítés (Freudenberger és Längle nyomán) ezzel szemben arra a belső folyamatra fókuszál, amikor az egyén ambíciói és cselekedetei közben értékválságba sodródik. Ez a fajta kiégés pedig nem feltétlenül korlátozódik a hagyományos munkahely falai közé.
A kiégés fázisai
Freudenberger később, Gail North-szal együtt egy 12 lépcsős modellt dolgozott ki a kiégés lefolyásáról. A folyamat nem feltétlenül lineáris. Valaki átugorhat lépéseket, vagy oda-vissza mozoghat közöttük, de jól mutatja, hogyan súlyosbodnak a tünetek a kezdeti lendülettől a teljes összeomlásig. A 12 fázis részletes leírása helyett, egy könnyebben befogadható csoportosítást mutatok be.
Idealizmus és túlterheltség
A folyamat ott kezdődik, hogy bizonyítani akarsz magadnak vagy másoknak. Ez jellemzően a legjobb, legelkötelezettebb, leglelkesebb embereket érinti. A bizonyítási vágyból következik a fokozott mennyiségű munka: nem tudsz kikapcsolni, egyre többet teszel bele. Ezen a ponton jelenik meg az első igazi figyelmeztető jel: a saját szükségletek elhanyagolása, mint rendszertelen alvás, kapcsolatok elhanyagolása, elégtelen mennyiségű és minőségű pihenés, túltolt fast-food.
Emocionális és fizikai kimerültség
A munkahelyi és a magánéleti konfliktusokat is egyre inkább elfojtod, ami feszültséget, szorongást, ingerlékenységet szül. Az értékeid eltolódnak: amik korábban fontosak voltak (mozgás, barátok, hobbik), most luxusnak vagy időrabló tevékenységnek tűnnek. Megjelenik az állandó időnyomás-érzés.
Dehumanizáció
Megjelennek a kívülről is felismerhető tünetek mint visszahúzódottság, keserűség, reménytelenség. Jelentősen megváltoznak a viselkedési minták, megjelenik a fokozott ingerlékenység, hibáztató attitűd és agresszió. Növekszik a hibázás és a balesetek esélye. Elidegenedsz másoktól és saját magadtól is. Elveszíted a kapcsolatot az érzelmeiddel és a tested által közvetített jelekkel.
Terminális fázis
Az utolsó szakaszban belső ürességet, értelmetlenséget élsz meg. Ezt sokan próbálják kompenzálni túlevéssel, alkohollal, fokozott szexuális aktivitással vagy bármi mással, ami legalább pillanatnyi megkönnyebbülést ad. Innen vezet az út a depresszióhoz, és súlyos esetekben öngyilkossági gondolatokhoz, illetve a teljes mentális és fizikai összeomláshoz.
Mit mond a kiégés az életünkről?
Alfried Längle, az egzisztenciális analízis egyik vezető alakja szerint a kiégés nem egyszerűen a túlterheltség eredménye, hanem egy olyan életattitűd tünete, amelyből hiányzik a belső egyezés.
A kiégés felé tartó embereket nem az elvégzett cselekedetek iránti pozitív attitűd, vagy egy másik emberhez vagy emberekhez fűződő őszinte kapcsolat mozgatja, hanem valamilyen izolált, szubjektív cél: karrier, elismerés, befolyás, jövedelem, vagy akár egy "jó ügy" iránti elköteleződés.
Ilyenkor a tevékenység és a benne részt vevő emberek felcserélhetővé válnak. Nem ez a beteg, ez a projekt, ez a kapcsolat számít, hanem az, hogy "csinálok valamit, ami megfelel az ambícióm szerinti elvárásaimnak".
Ez a cél-orientált és nem érték-orientált hozzáállás az, ami hosszú távon utilitarizmushoz vezethet: az élet és a munka belső értéke alárendelődik valamilyen más cél elérésének.
"Először elhasználjuk a feladatot aztán önmagunkat tüzelőanyagként" fogalmaz Längle.
A megközelítés nem vitatja a környezet által teremtett nehézségek (nem megfelelő munkahelyi körülmények, túl sokat követelő főnök, családi problémák) szerepét. Viszont a hangsúlyt az egyénre helyezi azzal, hogy ő az aki ezekkel a nehézségekkel szembesült és neki van lehetősége dolgozni azon, hogyan viszonyul a körülményekhez és miként tud változtatni rajtuk.
Mit tehetünk a kiégés ellen?
Az első lépések önállóan
A kiégés ellen önállóan megtett első lépés az, hogy visszaszerzed az irányítást néhány alapvető funkció felett. Az alvás az egyik legáltalánosabban elhanyagolt erőforrás, és egyben az egyik legjobban mérhető visszajelzés arról, hol tartasz. Ha rendszeresen 6 óránál kevesebbet alszol, vagy nehezedre esik elindítani a napot, bármilyen más beavatkozás hatástalanabb lesz. A rendszeres testmozgás (napi 30 perc séta is elegendő) az egyik legjobban dokumentált eszköz a stresszhormonok kezelésére. Ezek mellett kezdj el figyelni a tested jelzéseire és az érzéseidre. Azonosítsd mikor érzel akár csak pillanatnyi megkönnyebbülést és mikor üt be a szorongás.
Terápiás célok rövid távon
A kiégés akut szakaszában az elsődleges terápiás cél az, hogy visszaálljon az alapvető életritmus és csökkenjen a krónikus stressz, mielőtt mélyebb önismereti munkának egyáltalán értelme lenne.
Ilyenkor jellemzően a következőkkel dolgozunk: az elvárások és a valóság összhangjának helyreállítása, megvizsgálhatjuk, milyen teljesítményszabályok szerint élsz, és ezeket egy reálisabb keretbe helyezzük. Megtervezzük az aktivitás és a pihenés egyensúlyát, foglalkozunk a határok kérdésével: hol, kivel és milyen feltételek mellett mondasz igent, és mit jelent valójában a nem.
Terápiás célok hosszabb távon
Ha a krízis lecsillapodott, nyílnak meg a mélyebb kérdések. Az egzisztenciális megközelítés szerint a kiégés mindig egy korábban elveszett belső egyezés tünete. Azt vizsgáljuk, hogy a kiégés előtt milyen viszonylat alakult ki a munkával és az élettel, melyek azok az értékek, amik valóban a tieid, és hogyan lehet ezekre egy fenntarthatóbb, autentikusabb életmódot felépíteni.
Ha a kiégést mint üzenetet helyesen értelmezzük, a kiégés egy fontos változás kiindulópontja lehet.
Ha azt érzed, hogy ezek a kérdések rád is vonatkoznak, és szeretnél valakivel végiggondolni, mi áll a kimerültséged mögött, keress meg egy konzultáció erejéig.
